A héten olyan meleg volt, hogy- az első alkalommal idén- reggel már a pázsiton tudtam gyakorolni. Fontos a természettel való kapcsolat, érintkezés, érintés, mert tölt minket, ellazít, harmóniába hoz. A tavasz illata, a méhek döngicsélése, a szél finom érintése…mind hozzájárul, hogy teljesebbé, EGYsÉGesebbé tegye a gyakorlást.
A legfontosabb, hogy gyakorolj minél többet. Vizen, erdőben, réten, parkban…bárhol, amikor teheted.
Aki már “rákapott” az ízére, mindennap jógázik. Az év nagy részében, bent egy lakásban, teremben, de magának érzi a “módszert”, amivel a TEST és TUDAT egymásra hatását képes szabályozni. Sőt hálás is érte. Mert tudja van rá eszköze. Ha fáj a teste, átmozgatja, mélyen, ritmusosan lélegezve, és a sorozat végére, már enyhül a fájdalom. Ugyanez igaz az ELMÉBEN képződött idegesség, stressz, feszültség, oldására is. Ahogy a pózok követik egymást, elkezdünk koncentrálni, magunkra figyelni. Ahogy megnyugszik a légzés, csillapodik az elménk csapongása is, a zavaró érzelmek, gondolatok, “filmek” ránk gyakorolt hatása.
Shavasana-ban (pihenő póz a gyakorlás végén) teljesen megnyugszik test és tudat a LÉLEKzet kiegyensúlyozott, harmonikus volta miatt. Testünk kellemesen elfáradt, de mégis feltöltődve érezzük magunkat. Boldogság jár át minket, melyet igyekszünk kiterjeszteni a nap hátralévő részében, szeretteinkre, környezetünkre, embertársainkra.
gaNamaste
