Másodszorra is elmentünk idén erre a mesés tájra, Vöröstóra, ahol Provence-ban érezzük magunkat egy cseppet…De nem is… jobban, mert ez a “miénk”. Itthon vagyunk és egyre jobban tetszik. A kaszálók, a tölgyesek, a hajnalban a réteken átszökellő őzek, a lovak, a csend, a nyugalom, ami itt a 170 éves házak hűsében ér minket. A finom borok, a vegetáriánus chefünk által készített ételköltemények, a barangolásaink, a káptalantóti piac sokszínűsége…stb. Ebbe érdemes naponta kétszer “belenyugodni”, belenyújtani a jógamatracon, az olajos masszázstól megtisztulni és hangtál meditációban relaxálni a kora esti tücsökmuzsikában…
Az időjárás nem tette lehetővé most, hogy Tihanynál SUP-oljunk, de ez nem vette el az elégedettségünk fényét erről a varázslatos hosszú hétvégéről.
Köszönöm mindenkinek a részvételét, és remélem az október végi Őrségi táborban találkozunk.
Mosoly és napsütés.
Beszéljenek a képek…
